A vese leggyakoribb, legnagyobb jelentőséggel bíró gyulladásos megbetegedése, a vesemedencegyulladás (pyelonephritis acuta). Általában a gyulladás a húgyhólyag felől, mint felszálló gyulladás következik be. Létezik a véráram vagy a nyirokáram útján terjedő formája is, de ezek előfordulása lényegesen ritkább. Az akut vesemedencegyulladásra jellemzőek a súlyos, általános tünetek. A többnyire magas lázat, hidegrázást, gyakran szeptikus lázmenetet, elesettséget, étvágytalanságot, deréktáji tompa, ritkán görcsös fájdalom kísér. A vesetájék kifejezetten nyomásérzékeny, a beteg ütögetésre fájdalmat jelez, és vékony alkat esetén a vese tapinthatóvá is válik. A vizelet erősen csíp és gyakori az inger, mely tünetek az alsóhúgyúti gyulladást is jelzik, amely gyakran megelőzi a vese fertőzését. A tünetek egyértelműek, amit a vérvétel eredményei és a képalkotók (ultrahangos vizsgálat) csak megerősítenek. Amennyiben a gyógyszeres kezelés nem kezdődik meg időben, vagy komplikált formáról van szó, valamilyen másodlagos súlyosbító tényező miatt (pl.: ureterkő, cukorbetegség, csökkent immunrendszerű beteg) akut veseelégtelenség és húgyvérűség is kialakulhat, és/vagy a károsodott vesén összefolyó apró tályogok (pyelonephritis apostematosa). Ebben az időpontban már csak műtéti megoldástól várható siker.

A gyulladás fokozódásának másik formája a vesetályog kialakulása, mely a kéreg elkülönült gennyes beolvadása. A tünettan itt is hasonló, de az antibiotikumkezelés hatástalan és a továbbra is fennálló tünetek miatt a tályog leszívására, becsövezésére, vagy a vese műtéti feltárására kényszerül az urológus.

A vese körüli szövetek gyulladását perinephritisnek, a súlyosabb formában fellépő beolvadást, vesemelletti tályognak (abscessus paranephriticusnak) nevezik. A tünetek nem különböznek az akut vesemedencegyulladás során leírtaktól és legtöbbször együtt jelentkeznek.

terhességi vesemedencegyulladás (pyelonephritis gravidarum) a terhesség során fellépő vesemedencegyulladás. A tünetei hasonlóak. A terhesség második harmadától gyakrabban jelenik meg, mely oka pontosan nem ismert. Több elmélet létezik, melyeknek valószínűleg mindegyike szerepet játszhat a kialakulásban. Feltételezik, hogy a terhesség során fellépő hormonális hatások miatt alacsonyabb nyomásúvá (ernyedtebbé) válik a veseüregrendszer és következményes vizeletpangás alakul ki. Másrészről a növekvő méh és a petefészek verőere (artéria ovarica), vesevezetéket komprimáló hatása állhat a folyamat hátterében. A kórkép gyakran jelentkezik és lényegesen többször kell invazív, műszeres beavatkozással kiegészíteni a terápiát, mint a terhesség nélküli esetekben. Ez a vesemedence becsövezéséből áll, melynek két módszere ismert: az oldalról beszúrt katéter (percutan nephrostomia), vagy a hólyag felől felvezetett és benthagyott kettős J vesevezeték-katéter.

Amennyiben az akut pyelonephritis helytelen kezelése miatt nem gyógyul maradéktalanul, a folyamat egy lassan, de fokozatosan rosszabbodó, kevés tünetet okozó krónikus pyelonephritisbe megy át. Ennek a progrediáló betegségnek a végső állapota a krónikus zsugorvese. A tünetek szegényesek, gyennyes vizelés, baktériumot ürítő vizelet és fehérje vizelés mutatható ki. A betegek fáradékonyságról, levertségről, étvágytalanságról számolhatnak be és másodlagos magasvérnyomás jelentkezhet.

Az akut vesemedencegyulladás legsúlyosabb szövődménye a pyonephros (gennyes zsákvese). Ez a vese pusztulását jelentő állapot akkor jön létre, amikor a parenchymában keletkezett több vesetályog összenyílik, vagy az üregrendszerben pangó, fertőzött, gennyes vizelet roncsolja véglegesen a vesét. A tünetek hasonlóan súlyos szeptikus jellegűek, a megoldást a vese eltávolítása jelenti.

retroperitonealis fibrosis (hashártya mögötti kötöszövetes felszaporodás) egy ritka, ismeretlen eredetű betegség. A retroperitoneumban fellépő, progrediáló kétoldali kötőszövet felszaporodás miatt tompa, vagy görcsös deréktáji fájdalom, a here vénájának összenyomása miatt heretáji fájdalom is felléphet. A folyamatot alsó végtagi duzzanat kísérheti, melyet a nyirokkeringés zavara okoz. A diagnózis sokszor nagyon nehéz, amennyiben nem gondolunk erre a ritka betegségre, sokáig tévúton kezelhetjük a beteget.

heveny hólyaghurut (cystitis acuta), a húgyhólyag leggyakoribb betegsége, és egyben a gyakorló általános orvos ezzel az urológiai kórképpel találkozik legtöbbször a munkája során. A fertőzést több, mint 90 %-ban a hüvely, gát, húgycső felől felszálló bakteriális gyulladás okozza. Leggyakrabban kimutatható törzsek az Escherishia coli, Enterococcus faecalis, Klebsiella pneumonia, Proteus mirabilis. A hólyaghurutot okozó baktériumok szervezetünkben normálisan is megtalálhatóak (gát, hüvely, vastagbél), de a húgyutakba jutva, a hólyagban már kórokozóként (pathogén) tartjuk számon és tüneteket okoz. A végleges kiírtásuk egyrészt azért nehéz, mert a szervezet nem mindig ismeri fel ellenségként, másrészt a hólyagban lévő körülmények bizonyos baktériumok számára ideálisak, sőt elektronmikroszkóppal megfigyelhető, hogy a hólyagfalhoz speciális apró tapadókorongokkal rögzülnek. Amikor egy kúra antibiotikum után tünetmentessé vált, a beteg még nem jelenti biztosan, hogy teljesen meggyógyult. Ilyenkor lehet, hogy csak annyira lecsökkent a baktérium-koncentráció, hogy tüneteket nem okoz, de a gyógyszer elhagyása után újra szaporodnak a kórokozók. Ebben az esetben, gyakran a kezelésnek még jobban ellenálló, makacs, antibiotikumokra rezisztens törzsek alakulnak ki. Ezek a tények felhívják a figyelmet a célzott antibiotikum-kezelésre, a baktérium tenyésztés fontosságára a kezelés előtt, és ha szükséges a kezelés után, annak bizonyítására, hogy sikeresen kiirtottuk a kórokozókat.

A tünetei a hirtelen fellépő fájdalmas, csípő, gyakori vizelés. A mindig fennálló gennyes vizelés mellett gyakori a mikroszkópos, vagy szemmel látható vérvizelés. A hólyaghurut nem jár lázzal, hidegrázással, amennyiben ezek kísérik a betegség vesemedencegyulladással szövődött. A genny kimutatása mellett, -ami a diagnózishoz elengedhetetlen-, igyekezni kell a baktérium kimutatására is. Ez steril pohárba levett középsugaras vizelet bakteriológiai tenyésztésével lehetséges. Az először jelentkező gyulladás esetén ennek kisebb a jelentősége, mert az általában egy 3-5 napos antibiotikumkúrával nyomtalanul gyógyul. A tenyésztésre elsősorban a visszatérő, vagy nem gyógyuló esetekben van szükség. A tenyésztés eredménye csak akkor lesz mérvadó, ha előtte 7-10 napig nem történt antibiotikumkezelés. Ellenkező esetben hamis, úgynevezett álnegatív eredményt kaphatunk. Amennyiben egyszerű esetről van szó, vagy nem történt tenyésztés, akkor a fluorokinolon antibiotikumok közül érdemes választani, ezek általában a “cipro”-val kezdődő gyógyszerek. Visszatérő hólyaghurut kezelése már lényegesen bonyolultabb és sokszor hosszú idő után lehet csak tünetmentessé tenni a beteget. Itt már nagyon fontos a tenyésztés és a célzott egyénre szabott kezelés. Sajnos, bár tisztában vagyunk az antibiotikumok mellékhatásával, nem lehet az alkalmazásuk nélkül meggyógyulni. Igen fontos a szerepe a bőséges (2-2,5 liter) folyadékbevitelnek és orvosi vizsgálatokkal bizonyítottan jó hatásúak a tőzegáfonya kivonatai. A bőséges folyadékbevitel miatt az antibiotikumok hatása előbb érvényesül, és a panaszok is csökkennek, mert hígul a vizeletben a baktériumok koncentrációja. Makacs esetekben hosszútávú (3-6 hónap) kisdózisú antibiotikumkezelést, vagy olyan nők esetében, akiknél a házasélet után erősödik fel a panasz, az együttlét előtt javasolt alkalmazni, egy dózisban antibiotikumot, de szintén hosszabb ideig. Jó eredmények várhatóak a visszatérő Escherishia coli fertőzések esetén alkalmazott Urovaxon (leölt coli baktériumokat tartalmazó) gyógyszertől.

krónikus hólyaggyulladás (cystitis chronica) tünetei szegényesebbek, kissé fájdalmas a vizelés, de a gyakoriság fennmarad. Kialakulását komplikáló tényezők (hólyagkő, hólyagdaganat, húgycsőszűkület, cukorbetegség) okozzák, mely miatt nem sikerül a fertőzést teljesen kiírtani.

Az interstitialis cystitis (szövetek közötti hólyaggyulladás) mind kialakulásában, mind terápiájában, mind pathológiájában különbözik a bakteriális hólyaghuruttól. A vizelet fájdalmas, gyakori, a hólyagkapacitás sokszor nem éri el a 80 millilitert, de a vizeletben nincs baktérium és a következményes genny felszámolása után is fennmaradnak a panaszok. A terápiája véglegesen nem megoldott. Tüneti kezelésként alkalmazható a hólyagtágítás, SP54 hosszútávú kezelés, ezek mellett több gyógyszer áll vizsgálat alatt.

A kismedencei szervek rosszindulatú betegségei miatt végzett besugárzás után, akár évek múltán is kiakalulhat sugárcysitis. Gyakori, fájdalmas vizeléssel, igen erős görcsökkel és vérvizeléssel járó állapot, melynek csak tüneti kezelése lehetséges.

A húgycsőgyulladás heveny formája az akut húgycsőgyulladás (urethritis acuta). A Neisseria gonorrhoeae (tripper kórokozója) visszaszorítása óta ritkán találkozunk a masszív, zöldessárgás, gennyes folyással, kifejezett húgycsőégéssel, vizeléskori fájdalommal járó formájával. Napjainkban a heveny húgycsőgyulladást leggyakrabban, orvosi beavatkozást követő ártalom, katéterezés, invazív vizsgálat, vagy húgycsőbe juttatott idegentest okoz.

Késői szövődményük a húgycsőszűkület. Ennek tünete a vékony vizeletsugár, lassú vizeletürítés, gyakori alsóhúgyúti gyulladás. A szűkületet kontrasztanyagos húgycsőröntgennel és a vizeletáramlásmérés, -amikor egy speciális folyadéksebességmérővel összekötött tölcsérbe kell vizelni- után kapott, platószerű görbével lehet kimutatni.

krónikus húgycsőgyulladás (urethritis chronica), mint önálló kórkép nagyon ritkán fordul elő. A heveny húgycsőgyulladás helytelen kezelése után alakulhat ki. Tünetei enyhébbek, húgycsőtáji diszkomfortról, csípő, égő vizelésről számolnak be a betegek. Az esetek 90 %-ában krónikus prosztatagyulladással társulva jelentkezik.

Prosztatagyulladás

A prosztata vagy más néven dűlmirigy heveny, magas lázzal, hidegrázással, levertséggel, szeptikus tünetekkel járó gyulladásos betegsége a heveny prosztatagyulladás (akut prostatitis). Az általános tünetek mellett, fájdalmas, csípő, gyakori vizelés jelentkezik. Gennyes vizeléssel mindig és gyakran vérvizeléssel is jár, de nem ritka a nehézvizelés és a teljes vizelési képtelenség sem. Az akut prostatitis gyakrabban alakul ki a nehezített vizelési panaszokat okozó jóindulatú prosztatanagyobbodás (benignus prostata hyperplasia), vagy állandó katéter mellett. A többi urológiai gyulladással ellentétben itt az esetek jelentős részében a szervezet egyéb gyulladásos szerveiből, a véráram útján kerül a prosztatába a baktérium, bár a húgycsővön keresztüli fertőzési kapu szerepe is fontos. Kismedence metszetAz urológiai betegségek közül a krónikus prostatagyulladás (prostatitis chronica) tünettana a “legszínesebb”. Éppen a rengeteg apró, de bizonytalan jel, panasz miatt a végső diagnózis nehéz, sokszor csak későn születik meg, a beteg is csak hosszú idő után fordul orvoshoz. Gyakori betegség, mely legtöbbször húgycsőgyulladással és krónikus ondóhólyaggyulladással társul. A bizonytalan alhasi panaszok, vizeléskori enyhe csípő érzés, húgycsőtáji viszketés, gyakori vizelés mellett heretáji érzékenység, a keresztcsontba, deréktájra sugárzó fájdalom, húgycsőfolyás szerepelhet a tünetek között. A hosszú ideig, hónapokig fennálló panaszok után nehézvizelés, merevedési zavar, korai magömlés jelentkezhet. A kezelés és a teljes gyógyulás elérése annál nehezebb, minél később fedezik fel. Kezelésében kulcsfontosságú a kórokozó kimutatása, mely az eseték több mint, 95%-ban baktérium. Ez steril pohárba levett prosztata masszázs utáni vizelet és szükség esetén középsugaras vizelet bakteriológiai tenyésztésével lehetséges. Az ejakulátum tenyésztésének jelentőségéről megoszlanak a szakirodalomban a vélemények, mert a húgycső egészséges férfiakban sem steril, így a vizsgált minta értékelését befolyásolhatja a húgycső saját baktériumflórája. A baktérium kimutatására nem létezik 100 %-os módszer. Ennek az az oka, hogy a prosztata szövetét sok millió apró mirigy és az azokhoz tartozó kivezető csatornácska alkotja. A prosztatába bekerülő és abban megtelepedő baktérium, amely sokszor a mirigyvégkamrákban szaporodik, nem közlekedik közvetlenül a vizelettel vagy az ondóval, így nem várható el, hogy ezekből mindig kimutatható legyen. Mindenesetre mindig meg kell próbálni és az esetek 60-70 %-ban sikerül az előbbi vizsgálatokkal azonosítani a kialakulásért felelős korokozót. Nagyon fontos a betegeket felvilágosítani, hogy nem mindig tudjuk laboratóriumi eredménnyel bizonyítani a betegséget, csak a panaszok, tünetek és a prosztata állapota alapján. A kezelés stratégiája a kimutatott kórokozótól, vagy ha nem sikerült kimutatni a tünetektől és a prosztata tapintási leletétől függ. A hosszútávú, célzott antibiotikumterápia elengedhetetlen, melyet gyulladáscsökkentőkkel, a vizelet ürítését segítő, úgynevezett alfa-blokkoló gyógyszerekkel és fitoterápiumokkal (gyógynövények) lehet kiegészíteni. A kezelést lehetőség szerint a tünetek megszűnéséig végezzük, majd tenyésztési kontrollvizsgálatokkal ellenőrizzük a baktériumok sikeres kiírtását. Prosztatagyulladás esetén javasolt a bőséges 2-3 liter folyadékfogyasztás, kerülni kell a csípős, erős ételek fogyasztását és a tömény alkoholokat. A házaséletet nem kell tiltani, de bizonyos kórokozóknál az óvszer használata szükséges. A kezelés sajnos hetekig, gyakran hónapokig elhúzódik, melynek az a magyarázata, hogy nehezen érhető el a baktérium-ölő antibiotikumkoncentráció a prosztata szövetében. A kezelés során és az utána következő hónapokban is hasznos a prosztatára ható gyógynövények alkalmazása, melyek segítenek gyorsítani a gyógyulást és csökkentik a tünetek kiújulásának az esélyét (Gentos, Peponem, Polstimol, Prostamol Uno, Prostazyn). A krónikus prosztatagyulladás nagyon makacs betegség, a gyógyítása hosszadalmas, gyakoriak a visszaesések, ezért nagy türelmet igényel mind a betegtől, mind az orvosától.

Heveny mellékheregyulladás (Epididymitis acuta)

A heveny mellékhere-gyulladást okozó kórokozók az esetek döntő többségében a húgycső felől kerülnek a mellékherébe, de előfordul a véráramon vagy nyirokutakon keresztűli fertőzés is. A fiatal 35 év alatti férfiaknál a leggyakrabban a szexuálisan átvihető betegségek kórokozói a felelősek a mellékhere-gyulladásért, egyéb urológiai hajlamosító tényezőt nem lehet találni. Az idősebb betegeknél prosztatagyulladás, jóindulatú prosztata nagyobbodás vagy húgycsőszűkület következményeként alakulhat ki. Gyakori a mellékhere-gyulladás előfordulása, a prosztata műtéten vagy urológiai eszközös beavatkozáson átesett betegek körében és az állandó katétert viselőkön. Az előforduló kórokozó szerint is különbség mutatkozik a két csoport között. A 35 év alatti betegeknél a Chlamydia trachomatis és a Neisseria gonorrhoeae a leggyakoribb, az előző túlsúlyával. A 35 év feletti férfiak csoportjában a húgyúti fertőzések baktériumai váltják ki a gyulladást. Elsősorban Escherichia coli a fertőző ágens, de Klebsiella, Proteus és Pseumodonas fajokat is ki lehet mutatni. Az utóbbiak felelősek gyakran az orvosi műszeres beavatkozások utáni fertőzésekért. A mellékhere-gyulladás tünetei jellemzőek. A betegség általában egyoldali és a tünetek 1-2 nap alatt alakulnak ki. A mellékhere megnagyobbodik, érzékennyé válik, a beteg kifejezett heretáji fájdalmat jelez. A folyamat előrehaladásával a gyulladás a herére is ráterjed, a herezacskót is érintő vizenyő alakul ki. A herezacskó bőre feszes lesz, ráncai elsimulnak és fénylővé, vörössé válhat. Ilyenkor már tapintással igen nehéz elkülöníteni a mellékherét és a herét. A heveny heregyulladás a későbbiekben tárgyalt mumpszvírus okozta haematogén fertőzést leszámítva, mindig akut mellékheregyulladás talaján alakul ki. A gyulladást magas láz, sokszor hidegrázás és az ezekhez társuló általános rossz közérzet kíséri. Az igen jellemző kórlefolyás és tapintási lelet mellett nélkülözhetetlen a lehetőleg vérkeringést is kimutató üzemmóddal bíró, ultrahangos vizsgálat. A heveny mellékhere-gyulladás kezelése általános tüneti és célzott terápiából áll. A beteg fektetése, a here felpolcolása, alátámasztása és hideg vizes borogatása hatásos. Lázcsillapítók, fájdalomcsillapítók és nem-szteroid gyulladásgátlók mellett, az antibiotikumos kezelés korai elkezdése szükséges. A célzott kezeléshez szükséges tenyésztési eredmények megérkezéséig nem lehet várakozni. Manapság az elsőként választandó antibiotikumok a fluorokinolonok, a cephalosporinok. Szövődménymentes esetben 10-14 napos kezelés ajánlott. Ismert chlamydia kórokozó esetén a doxycyclin vagy az ofloxacin a választandó. Súlyos esetekben a kezelést aminoglikoziddal, metronidazollal lehet kiegészíteni. A tenyésztési eredmények ismeretében a kezelést célzott terápiára kell változtatni. Konzervatív kezelésre nem javuló, elgennyesedést mutató gyulladás esetén sebészi feltárást, tisztítást, vagy a here és függelékei eltávolítását kell végezni. A heveny mellékhere-gyulladás a nem megfelelő idejű, vagy típusú terápia esetén kiújulhat, vagy krónikus formába mehet át. Késői szövődménye a nemzőképesség romlása, megszűnése lehet. A férfisterilitás leggyakoribb oka az előzményekben megtalálható mellékheregyulladás.

Krónikus mellékheregyulladás (epididymitis chronica)

Here

A mellékhere krónikus gyulladása az esetek legnagyobb részében a heveny formából alakul ki, a nem megfelelő gyógyszeres kezelés, vagy a gyulladás gyakori visszatérése miatt. A tünetek kevésbé jellegzetesek, enyhe, tompa, bizonytalan heretáji fájdalmakról számol be a beteg. Van olyan eset, amikor csak a tömött tapintatú, megvastagodott mellékhere utal a krónikus gyulladásra. A fizikális vizsgálat mellett, az ultrahangvizsgálat, a vizelet-, és az ondótenyésztéses vizsgálatot segíti a diagnózist. A kezelést a mikrobiológiai vizsgálatok eredményének megfelelően, tartós, 6-10 hétig tartó antibiotikum kúrával kell végezni. A nem-szteroid gyulladásgátlók együttes adása előnyös. Ritkán kényszerülünk műtétre, de a panaszokat okozó, kezelésre nem javuló esetekben a mellékhere eltávolítása jöhet szóba, vagy végső esetben a herével együttes eltávolítása.

Heveny heregyulladás

A későbbiekben tárgyalt mumpszvírus okozta haematogén fertőzést leszámítva, mindig akut mellékheregyulladás talaján alakul ki. A gyulladást magas láz, sokszor hidegrázás és az ezekhez társuló általános rossz közérzet kíséri. Az igen jellemző kórlefolyás és tapintási lelet mellett nélkülözhetetlen a lehetőleg vérkeringést is kimutató üzemmóddal bíró, ultrahangos vizsgálat.

Akut heregyulladás (Orchitis acuta)

A here heveny gyulladása önálló kórképként ritkán fordul elő. A leggyakrabban a mumpszvírus felnőttkori szövődménye lehet. A mumpsz kórokozója a felnőttkori esetek 20-35%-ában okoz heveny heregyulladást. Fokozza a szövődmények kockázatát, hogy 10%-ban a gyulladás kétoldali is lehet, és ez a nemzőképesség elvesztésével járhat. Kórokként ritkán előfordulhat influenza vírus vagy úgynevezett autoimmun betegségek. A tünetek lázzal, fájdalmas here-megnagyobbodással járnak, melyek a fültőmirigygyulladás megjelenése után 3-7 nappal jelentkeznek. A herezacskó feszes, duzzadt, vörös, sima felszínűvé válik és a here kifejezetten érzékeny. A diagnózisban az kórtörténet ismeretén túl a tapintásnak és az ultrahangvizsgálatnak van szerepe. Ez utóbbi segíti az elkülönítést a herekocsány csavarodásától és a heredaganattól. Az ultrahangos vizsgálatot érdemes használni a betegség követésére, a javulás, vagy a rosszabbodás megítélésére is. A kezelése megegyezik a heveny mellékhere-gyulladás terápiájával, de a vírusfertőzés talaján kialakult heregyulladás esetén az antibiotikumok kevesebb sikerrel kecsegtetnek.

Krónikus heregyulladás (orchitis chronica)

A krónikus heregyulladás a heveny here-, vagy mellékhere-gyulladás következménye, oka sokszor a helytelen kezelés. Tompa heretáji fájdalom, tömött, kissé érzékeny heretapintási lelet a vezető tünetek. Diagnózisa és elkülönítő diagnosztikája megegyezik a krónikus mellékhere-gyulladáséval. Kezelése a hosszantartó, célzott antibiotikum terápia. Ritkán a javulást nem mutató esetekben a here eltávolítására kényszerülhetünk.

Barlangostest akut gyulladása (Cavernitis acuta)

merevedési zavarokA barlangos testek gyulladásos elváltozása ritkán fordúl elő, szinte kizárólag külső károsító tényező okozza. Az orvosi diagnosztikus, vagy műtéti eszközös beavatkozások során keletkezett húgycsősérülés, a hímvessző barlangos testébe adott, merevedést segítő injekciók szövődményeként, vagy szellemi aberrációk során a húgycsőbe dugott idegentestek által jön létre. A különböző, többnyire bakteriális kórokozó által létrejött gyulladás a hímtag fájdalmas duzzanatával, vörös elszineződésével jár. A súlyos kórképet lényegében a húgycsősérülés után a barlangostest szöveteibe beáramló vizelet okozza, mely magas lázzal és hidegrázással jár. A folyamat továbbterjedhet a hímvessző bőr alatti kötőszövetében a herezacskóra és az alhasra is. A beteg feltétlenül kórházi elhelyezést igényel. Széles spektrumú, majd a vizelettenyésztés birtokában célzott antibiotikum kezelést kell végezni, a vizelet elvezetéséről hasi hólyagkatéterrel kell gondoskodni. A hímvessző hideg vizes borogatása és a nem-szteroid gyulladáscsökkentők adása hatásos. A kezelés ellenére rosszabodó állapot esetén műtéti feltárás indokolt. A betegség lezajlása után a merevedés maradandó károsodása igen gyakori.

Fityma és makk gyulladása (Balanoposthitis)

A hímvessző makkjának és az előbőr belső lemezének gyulladása fôként azoknál fordul elő, akik a hímtag tisztántartását elhanyagolják. Az esetek döntő többségében fitymaszűkülethez társulva jön létre. Rendszerint bakteriális és gombafertőzések okozzák. Cukorbetegeknél gyakoribb. A betegséget a vizsgáló rendszerint már a megtekintéssel felismeri. A gyulladás kezelése után, a kiújulását megfelelő higiéniával meg kell előzni, mert további szövődményként a külső húgycsőnyílás szűkülete, fitymaszűkület, paraphimosis (a megduzzadt, fájdalmas fitymának a makk mögé szorulása) vagy péniszrák jöhet létre. A gyógyulást a hímvessző fokozott tisztántartásával, gombaellenes és / vagy antibiotikumos oldatok, kenőcsök használatával lehet elérni. Fitymaszűkület, vagy lezajlott paraphimosis után circumcisio javasolt merevedési zavarok

 

Herevisszérsérv vizsgálat Budapesten

A herevisszérsérv (varicocele)

Szintén egy gyakori elváltozás. Azt jelenti, hogy a here körül ki vannak tágulva, úgymond panganak a vért elvezető erek. Magas, vékony testalkatú férfiakban a leggyakoribb. Az elváltozásnak nagy andrológiai jelentősége van, mert nemzőképességi zavart, az ejaculatum minőségének rosszabbodását okozza. A varicocele anatómiai okból szinte mindig a baloldali here visszérhálózatának tágulatát okozza, mert a baloldali heréből összeszedődő, majd a fő hasi visszér felé (vena cava inferior) haladó baloldali herevéna (vena testicularis) nem közvetlenül szájadzik az előbb említett fővénába, hanem előbb a baloldali vese vénájába, melyen keresztül áramlik tovább a herét elhagyó vér. A logikus anatómiai ok pedig az, hogy a fő visszér a testünk jobb oldalán helyezkedik el a gerincoszlop mellett.

Varicokele szűrővizsgálat Budapest Here felépítése

Miért romlik az ejakulátum minősége?

A tágult herevisszerekben az elhasznált vér lassabban halad, úgymond pang és így romlik a here tápanyagellátása, a káros anyagok elszállítása. A másik ok, hogy a bal here körül a vér magasabb hőmérsékletet tart fenn, pedig ismert tény, hogy a jó működéséhez a testhőnél 2 C fokkal alacsonyabb hőmérséklet az ideális. Amikor a varicocele a spermaminőség romlásával, heretáji fájdalommal, vagy a here méretének csökkenésével jár, a műtét feltétlenül javasolt. A műtétnél nem a visszerek “kivágása, eltávolítása” történik, – ez nem is lenne lehetséges – hanem a tágult erek herétől viszonylag távoli lekötése. Ezt különböző módszerrel (nyílt, laparoszkópos, mikrosebészeti műtéttel) lehet elvégezni. A műtétek után a visszerek és a panaszok nem tűnnek el azonnal, hanem idővel a lekötött erek elsorvadnak és felszívódnak. A műtét előtt fontos felvilágosítani a beteget, hogy idővel a visszértágulat kiújulhat, mert az anatómiai ok nem szüntethető meg és az apró erek átvehetik a lekötött erek szerepét és később ezek is kitágulhatnak. Szerencsére ez lassan következik be, és ha ennek időpontjában már gyermekei vannak akkor, az ismételt műtét elkerülhető.

Melyek a különböző herevisszérműtétek előnyei, hátrányai?

A herevisszérműtéteknek több formáját különböztetjük meg melyek közös jellemzője, hogy a műtétek során a tágult visszerek lekötése történik. Mindegyik típusnál jellemzően 1-2 napot kell korházban tölteni és mindenképpen ajánlott utána 1 hét teljes pihenés, majd még további 2-3 hét fizikai kímélet (napi teendők és munka engedélyezett, de sport, szexuális tevékenység nem). Ezek az óvintézkedések és a szorosabb alsónemű viselése a kiújulási arány csökkentése érdekében javasoltak. A nyílt műtét előnyét az jelenti, hogy helyi érzéstelenítésben és úgynevezett gerincvelői érzéstelenítésben (spinális anesztézia) is elvégezhető, mely eljárásokról általánosságban elmondható, hogy kevesebb szövődmény veszélyével járnak, mint az altatás. A helyi érzéstelenítés technikailag kivitelezhető, de magasabb minőségű véna preparálásra a spinális érzéstelenítés alkalmasabb. A nyílt műtétek közül a lágyéki behatolás a javasolt, mert a herezacskó szintjén végzett műtéteknek lényegesen több a szövődménye (heresorvadás, here artéria sérülés, vérömleny, herevízsérv). A lágyéki műtét esetén kevesebb a szövődmény lehetősége, de hátránya a relatív magas kiújulási arány (10-15%). További hátrány, hogy a spinális anesztézia miatt a műtét után 12-24 órás fekvés, lehetőleg a fej megemelése nélküli pihenés javasolt, illetve a kb. 4-8 cm-es metszés általánosságban nagyobb műtéti utáni fájdalmat okoz, mint a laparoscopia, vagy a mikrosebészet. A laparoszkópos herevisszérműtét legnagyobb hátrányát az altatás szükségessége jelenti, aminek a fiatal férfiak ugyan örülnek, de fontos a tájékoztatás arról, hogy ez önmagában nagyobb kockázatot jelent. További hátránya, hogy miután a műtétet a hasüregen keresztül végzik, annak gázzal való felfújása után, a műtéti szövődmények – melyek szerencsére ritkák-, súlyosabbak lehetnek a lágyéki behatoláshoz képest (hasüregi szervek, belek, idegek, erek sérülése). Hátrányának róják fel a mutét magasabb költségét (ár-érték arány). Nagy előnye a kisebb sebfájdalom, a gyorsabb felépülés, továbbá az hogy nem kell utána 12 óráig feküdni. A kiújulási arány is előnyösebb a nyílt műtéthez képest (3-7%). Valójában három kb. 5-12 mm-es behatolási heg marad vissza (egy a köldök alsó szélén, egy-egy pedig a has jobb és bal oldalán), melyeken keresztül a belső kamera és a hosszú, vékony műszerek kerültek bevezetésre.A mikrosebészeti varicocele műtétet szintén spinális érzéstelenítésben végzik, a lágyékon ejtett 2-3 cm-es metszésből. A herevezeték feltárása után a vénák preparálása, majd lekötése nagynagyítású operációs mikroszkóp alatt zajlik. Jelenleg a legjobb hosszútávú eredményeket ez a módszer biztosítja, ennél a legalacsonyabb a kiújulási arány (0,8-4%). Hátránya a hosszabb műtéti idő (60-120 perc), a speciális szaktudás szükségessége, illetve a drága mikroszkóp elérhetősége. Továbbá számolni kell azzal, hogy a beavatkozás után herevízsérv és vérömleny fordulhat elő. A spinális érzéstelenítés miatt a 12-24 órás fekvés, lehetőleg a fej megemelése nélküli pihenés ennél a műtétnél is javasolt!

A herevízsérv (hydrocele)

Gyakori elváltozás, előfordul csecsemő- és gyermekkorban, de felnőttekben is kialakulhat. Általában az egyik herezacskófél fájdalmatlan megnagyobbodását észleljük, amely mérete akár a 10-15 cm átmérőt is elérheti. A kialakulásának oka legtöbbször ismeretlen, de gyulladások, sérülések után is létrejöhet. A here burkai között mindig van egy vékony filmszerű rétegben folyadék, ami élettani szerepe az, hogy a kisebb ütések elől és a normális mozgás során is létrejövő mikrotraumák elől a here kitérjen, elmozduljon és így ne sérüljön. Amikor ez a folyadék felszaporodik, akkor beszélünk herevízsérvről. A hydrocele magától kizárólag csecsemőkorban tud megszűnni, így felnőtteknél csak műtéti megoldástól várható gyógyulás. A folyadék leszívása nem elegendő, mert ilyenkor kb. 90-95 %-ban visszatermelődik és gyakran be is gyullad. Műtét javasolt, mely során a folyadék lebocsátását követően a hereburkokat különböző műtéti technikákkal kifordítjuk, vagy kisebb-nagyobb részét eltávolítjuk.